Megkésett beszédfejlődés

Szerző:
Fegyó Marianna

oligofrénpedagógia – szomatopedagógia szakos gyógypedagógiai tanár, TSMT^® terapeuta, mentor

A TSMT^® modell oktatója

Néhány szó a beszédfejlődésről

Az emberek közötti kommunikáció kiemelten fontos eszköze a beszéd. Már a beszélni nem tudó gyermek is kommunikál környezetével, kommunikációs készségének fejlődése a beszéd elsajátításával gyorsul fel igazán. A beszéd elsajátítása egy hosszú, összetett fejlődési folyamat, amely komplex idegrendszeri tevékenységet igényel, melyet a környezeti hatások is jelentősen befolyásolnak. Amiben azonban minden gyermek beszédfejlődése megegyezik, az az egyes beszédfejlődési szakaszok egymásutánisága, ezek ugyanis – a mozgásfejlődéshez hasonlóan – egymásra épülő rendszert alkotnak, ezért a szakaszok sorrendje nem felcserélhető, egyik szakasz sem kihagyható.

A beszédfejlődés feltétele a beszélő környezet, az emlékezet, a látó-, halló- és mozgásközpont megfelelő működése, a beszédértés képessége, a beszédszervek épsége és a gyermek utánzási vágya. Az elmúlt években megsokszorozódott azoknak a gyermekeknek a száma, akiknek beszédfejlődése megkésettséget mutat. Ennek hátterében öröklött, veleszületett és környezeti tényezők egyaránt állhatnak.

A születés utáni első hetekben a hangadás elsősorban reflexes hangadás, mely közvetlen összefüggésben áll a csecsemő fizikai és lelki állapotával. Két csoportra osztható: a fiziológiás eredetű hangok (köhögés, tüsszentés, csuklás…) és a kifejező sírás. Ez utóbbival jelzi a csecsemő környezete felé a számára fontos történéseket, állapotokat (fájdalom, éhség, unalom…). Normál fejlődés mellett kezdetektől jelen van a baba részéről a szemkontaktusra, érzelmi reakciókra irányuló éber figyelem. Az erre adott szülői reakciók ösztönzik a próbálgatást: figyelik a felnőtt szájmozgását, utánozzák és ismételgetik a hangadásokat.

Először a hanglejtést és a könnyen ejthető hangokat sajátítják el, később jelennek meg a nehezebben ejthetők. A megértés gyorsabb ütemben fejlődik, mint maga a beszédprodukció. A 7-10 hónapos kor a gagyogás időszaka, ez már az első szavak előfutára. Ebben az időszakban a kiadott hangok változatossága egyre növekszik, a gyermek ezeket ismételni, duplázni kezdi, így egyre hosszabb hangkapcsolatok kimondására lesz képes. Ezután kezdi egyre tudatosabban használni a beszéddallamot, a hangszínt és a ritmust. Megjelennek az ún. protoszavak: bizonyos szótagokat azonos dallammal kezd használni, pontos jelentést tulajdonít nekik. Egyre jobban képes a hallott beszéd felismerésére, feldolgozására (megérti a tiltást és a rövid utasításokat). A környezet egyes előmondott szavait utánozza anélkül, hogy értené azok jelentését (echolália). Ez még nem tekinthető a szókincs részének, hiszen nem használja őket tudatosan.

A 10-12. hónapra tehető az első szókezdemények megjelenése. Először könnyen kiejthető szavakat mond, melyek a környezetében lévő személyek, tárgyak megnevezésére irányulnak vagy cselekvést, irányt fejeznek ki. Ezek rag nélküli, izolált szavak. Gyakran csak a szó elejét mondja ki a gyermek, később igyekszik imitálni a szótagszámot is. Az első életév vége felé megjelenik a szituatív beszéd, más néven halandzsázás. Ezek olyan szótagsorozatok, amik intonációban, hangsúlyban hasonlítanak az anyanyelv mondataira, de általában nincs jelentésük. Megértésük a helyzet ismeretében lehetséges.18-24 hónapos kor között gazdagodni, bonyolódni kezd a nyelvhasználat. Ugrásszerűen nő az aktív és a passzív szókincs, s a gyermek elkezdi kombinálni az aktívan használt szavakat. Megjelennek az első távirati stílusú mondatok, melyek nyelvtanilag még helytelenek.2-3 éves korban a szókincs tovább gyarapodik, elsajátítja a névmásokat, ragokat.

Óvodás korban (3-6 év között) folyamatos mennyiségi és minőségi fejlődés zajlik a nyelv minden szintjén. Megszűnik a távirati stílus, kiépül a teljes toldalékrendszer. A mondatok szerkezete egyre bonyolultabbá válik, a beszéd nyelvtanilag helyes, mások számára is érthető. A beszédfeldolgozás nagymértékben támaszkodik a vizuális információkra és a gyermek párbeszédek lebonyolítására képes.7 éves kortól fokozatos gazdagodás és bonyolódás figyelhető meg. Nincs lényeges nyelvi változás, de a fejlődés nyomon követhető. Stabilizálódnak a beszédhangok, már alig fordul elő a felnőtt nyelvhez viszonyítva hibás forma. Az ekkorra elért fejlettségi szint nagymértékben megalapozza és befolyásolja az írott nyelv elsajátítását.

Milyen mértékű eltérésnél szükséges szakemberhez fordulni?

A beszédfejlődés üteme egyénenként eltérő lehet. Elfogadott tény, hogy a fiúk esetében gyakrabban fordul elő a beszéd különböző mértékű késése. Az ő esetükben kb. fél éves lemaradás még elfogadható lehet, főleg ha a kommunikáció egyéb formái megfelelőek. Kétnyelvű gyermekek esetében is elfogadható kismértékű lemaradás.

Milyen okok állhatnak a háttérben?

Késői beszédkezdet jellemzője, hogy a gyermek 2 évesen még nem használ minimum 50 szavas aktív szókincset. A beszéd késése figyelemfelhívó tünet lehet a nyelvfejlődési zavar kockázatára.

Öröklött beszédfejlődési elmaradás·

általános mozgásos ügyetlenség
gyakori felsőlégúti megbetegedés
koraszülöttség
pre/peri/posztnatális ártalmak
negatív környezeti hatások

Miben segíthet a TSMT® és HRG terápia?

Kutatások bizonyítják, hogy a beszéd- és a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll egymással. A beszéd egy nagyon komplex idegrendszeri tevékenység, melynek fejlődéséhez elengedhetetlen a mozgás megfelelő ütemű fejlődése is. Éppen ezért a fejlesztést megelőző vizsgálat során fontos megismernünk a terhesség és a szülés körülményeit, a korai adaptációt és a mozgásfejlődés lépéseit, hogy lássuk, a fejlődés más ponton is eltért-e az átlagos fejlődéstől. A gyermek fejlettségi szintjének feltérképezéséhez a LongiKid^® vizsgálat életkornak megfelelő szintű feladatait alkalmazzuk. Ha ennek eredménye alapján úgy ítéljük, hogy organikus éretlenség állhat a probléma hátterében, megkezdjük a gyermek fejlesztését a TSMT^® módszer segítségével, mely a mozgásfejlesztés során érleli, strukturálja az idegrendszert. A vesztibuláris ingerlés hatására javul a gyermek izomtónusa, mozgáskoordinációja.

A feladatsorok segítik a gyermek észlelési folyamatainak fejlődését, javítják koncentrációját, segítik a figyelem jobb irányíthatóságát. A mozgásokat mondókákkal, énekekkel kísérjük, melynek segítségével felkelthető a beszéd iránti vágy a gyermekben. A mondókák ismételgetésével gyarapodik szókincsük, elsajátítja a magyar nyelv dallamát, ritmusát. Ezzel párhuzamosan fejlődik a gyermek ritmusérzéke, figyelme, emlékezete. A mozgás – ritmus – beszéd összerendezése megteremti a későbbi tanulási folyamatok alapját.

Felhasznált irodalom:

Hajtó Krisztina–Major Zsolt Balázs–Sósné Pintye Mária–Tóth Anikó 2015. Őrzők: Egészségügyi alapellátók gyakorlatközpontú kézikönyve. Országos Tisztifőorvosi Hivatal. Budapest
Kovács Emőke (szerk.) 1998. Logopédiai jegyzet I. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest
Lakatos Katalin: Az Organikusan sérült gyerekek egyéni terápiája tervezett szenzomotoros tréningekkel /TSMT I/ tanfolyami jegyzet.
Tancz Tünde 2011. A kommunikáció és a nyelv fejlődése a kora gyerekkorban. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Pécs.