hiperaktivitás-zavar (ADHD)

Az ADHD egy ellentmondásos, egyenetlen, zavaros és frusztráló állapot. A majdnem egy évszázada kialakuló elméletek, diagnózisok után, csak az elmúlt néhány évtizedben vált elkötelezett tudományos kutatás fókuszává. A neurológiai kutatás fejlődésének köszönhetően, remélhetőleg lassan eltűnik az a stigmatizálás, amelytől az ADHD-s családok szenvednek.  Az ADHD nem viselkedési probléma, hanem egy olyan önkontroll zavar amely az agyban gyökerezik. Sokan azt feltételezik, hogy az ADHD egyet jelent a hiperaktivitással, impulzivitással és a gyenge koncentrációval. Tévednek.

Az ADHD angol betűszó: Attention Deficit, Hiperactivity Disorder, magyarul a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttesének jelölése. Az ADHD központi idegrendszeri elváltozás, a központi idegrendszer átlagostól eltérő működése.

Gyermekkori gyakoriságát 3-9% közé teszik (Polanczyk és mtsai 2007).Típusait tekintve megkülönböztetünk figyelemzavaros típust (ADD), hiperaktív-impulzív (H) típust és a két forma keveredését.

Háromszor gyakrabban fordul elő fiúknál mint lányoknál, ugyanakkor az impulzivitás nélküli, izolált figyelemzavar közel hasonló arányban lányoknál is megtalálható, de megfigyeléseink szerint a lányok ritkábban kerülnek orvoshoz mint a fiúk.  Lányok esetén a hiperaktivitás teljes egészében hiányozhat, inkább álmodozónak tűnnek, viselkedésükkel nincs igazán gond, de az iskolában alulteljesítenek és szintén képtelenek a koncentrált figyelemre.

Az ADHD nem egy újkeletű betegség, már 1902-ben megszületett az első tudományos értékű megközelítés, mely leírta, hogy bizonyos viselkedések, elváltozások (pl hiperaktivitás, figyelemzavar)  nem hozhatók összefüggésbe a gyermek nevelésével. Az ADHD tehát genetikailag erősen meghatározott eredetű eltérés,  amely a  frontális lebeny alulműködéséhez, kémiai jelátvivő anyagainak (neurotranszmitterek) csökkent szintjéhez és a végrehajtó funkciók hiányához vezet.

Az ADHD már születéstől kezdve fennáll, ők a problémás babák, sírósak, nehezebb táplálni őket, impulzívak, de a látható tünetek általában az óvodáskor végén válnak nyilvánvalóvá, lányoknál pedig ez gyakran  iskoláskorra tolódik.  Az iskolában  nehezen koncentrálnak, az óra, a  könyv cselekményét nehezebben követik mint társaik, felléphet önbizalomhiány, tanulási nehézség és szociális zavar is. A figyelemhiányos gyermek alig tudja kivárni a beszélgetés végét, mások szavába vág.

Az ADHD-s gyerekek könnyen elfáradnak, mikor koncentrálniuk kellene. Gyakran tűnnek szétszórtnak, álmodozónak, sokszor nem tudják mit mondott a tanár. Ha a feladat hosszú, elvesztik a fonalat. A figyelmüket nagyon könnyen elterelik más hangok ezért nem minden utasítást hallanak meg. Jellemző rájuk, hogy egyik tevékenységről a másikba kezdenek, hosszú távon nem képesek odafigyelni sem az órán, sem pedig otthon a szüleikre. Az impulzivitás sokféle módon jelenhet meg, cselekedeteikben, beszédükben, gondolataikban vagy érzelmeikben. Ne feledjük, hogy amíg korábban maga a túlmozgás elengedhetetlen tünete volt az ADHD-nak, ma már tudjuk, hogy számos ADHD-s gyermek nem mozog feltétlen többet mint társai.  Az agy mozgást gátló mechanizmusai nem olyan érettek, mint amennyire az elvárható lenne, éppen ezért nem kérhetjük egy hiperaktív gyermektől, hogy üljön nyugton.  (Selikowitz  2009) .

A koncentrációs nehézségek hátterében áll az a tény, hogy a zavaró külvilági ingerek megszűrése akadályozott. Szüntelen belső nyugtalanságot érzékel, az agy konstans háttérzaját, egy állandóan jelen lévő “fehér zajt” , ahogy ezt Ratey amerikai pszichiáter is megfogalmazta. A gyermek éretlen koncentrációs mechanizmusokkal rendelkezik, ezért könnyen elbukik amikor sokáig kellene a figyelmét fenntartani. Az agy frontális lebenyének fejlődésével a viselkedést kontrolláló idegsejtek egyre hatékonyabban működnek egy tipikusan fejlődő gyermekeknél, viszont az ADHD-s gyerekek jellemzően nem  képesek megállni és gondolkodni a cselekvés előtt. Sokszor anélkül beszélnek, cselekszenek mielőtt gondolkodnának. Felesleges kockázatokat vállalnak és a fizikiai mozgások stimulációit is igénylik akár a legalkalmatlanabb időben is.

Természetesen a túlmozgás, az impulzivitás mértéke is széles spektrumon mozog, nem lehet általánosítani egy „mértékrendszert”. Az ADHD-ra jellemző érzelmi nehézségek alapja szintén az agyi gátló mechanizmusok alulműködés, károsodnak a meghatározott gondolatokat és érzelmeket gátló mechanizmusok. Gondoljunk a negatív következményekre melyekkel ezek a gyermekek szembesülnek. Kevés megértést kapnak, sikertelenséget élnek át, lemaradnak a feladatokkal, de sokszor megaláztatást élnek át. Éppen ezért jellemző rájuk az önbizalomhiány,  de  a motiváció hiány is mely szintén sérült az ADHD-s gyerekeknél.  Sokszor érzik és mondják, hogy „unalmas” a házi feladat, vagy az iskola. A visszatérő kudarcok miatt csökkentik elvárásaikat, ezért is teljesítenek alul.

Ezeknél a gyerekeknél a hallás útján történő információfeldolgozás is zavart szenved. Agyuk nem tudja elkülöníteni egymástól a hasonló hangokat, félreérthetik az utasításokat, nem hallják ha a nevén szólítják őket. Éppen ezért nagyon fontos megértenünk, hogy a gyerek nem szándékosan nem figyel ránk, amikor szólítjuk. Jellemző lehet a tanulási nehézség. Többnyire azért kapnak rossz jegyeket mert gyenge szervezők, motiválatlanok, viselkedészavarok is fennálhatnak és nem tudnak úgy együttműködni a pedagógusokkal ahogy azt elvárják. A csak figyelemzavaros típusú gyermeknél jellemző, hogy az általános iskola alsó tagozatán még jól teljesítenek de felsőbb osztályokban már problémák lépnek fel. Leckéjüket általában nem tudják, a házi feladat írása (melyhez szükséges a végrehajtó funkciók tervezését használni) nehézségbe ütközik.Azok a bizonyos végrehajtó funkciók ugyanis zavartak, ezek közül is elsősorban a fenntartott figyelem, a tervezés, a verbális munkamemória, valamint a válaszgátlás sérült. (Marchetta és mtsai 2008, Rohlf és mtsai 2012)