Megkésett mozgásfejlődés

Szerző: Golács Szilvia

A világ megismerésének eszközeként a gyermekek mozgásfejlődése régóta áll a gyermekekkel foglalkozó szakemberek vizsgálatainak középpontjában. A mozgásfejlődés egy genetikailag kódolt folyamat nyomán haladó fejlődés, melynek során adott sorrendben követik egymást a mozgásformák a test felegyenesedése mentén. Mindannyiunk előtt felrémlik a csecsemő, aki eleinte fekvő helyzetben a karjait, lábait koordinálatlanul mozgatja, majd átfordul hasról hátra és vissza is, hason kúszik, mászik, felül, feláll, majd jár önállóan. A mozgás ezután is fejlődik, egyre koordináltabb lesz, képes lesz bonyolult mozgások megtervezésére, kivitelezésére, mindezt változó körülmények között is.

gondolatok a megkésett mozgásfejlődésről

Ideális esetben a fejlődés lépcsőfokai biológiailag meghatározott sorrendben és minőségben követik egymást, és a 2-3 hónapos csecsemő emeli és tartja a fejét, 3-4 hónaposan megfordul a hasáról a hátára és vissza, 6-8 hónaposan kúszik előre, 8-10 hónaposan mászik négykézláb, felül, 10-12 hónapos kor körül felkapaszkodva feláll, majd 12-18 hónapos kor között önállóan elindul. A nagymozgások mellett természetesen a finommozgás, a manipuláció, a beszédmotorika is érik.

Amennyiben ezek a mozgásformák több hónapnyi késéssel jelennek meg, esetleg nem jelennek meg, abban az esetben megkésett mozgásfejlődésről beszélünk.

Miért gond ez?

A mozgásfejlődés folyamatában természetesen vannak egyéni eltérések, de az egyes lépcsőfokok, állomások egymásutánisága, folyamata és a megfelelő időben történő kialakulása biztosítja az idegrendszer megfelelő területeinek az érését, segíti a különböző idegpályák, keresztcsatornák kialakulását, az egyre bonyolultabb összeköttetések használatát, a külvilágból érkező ingerek feldolgozását, és az ezekre való megfelelő válaszok adását. Fontos megemlíteni, hogy a mozgásfejlődés megkésettsége nem determinálja a később esetleg jelentkező tanulási problémákat, inkább jelzi az eltérő működést, és a később tanulási, viselkedési, magatartási zavarokkal küzdő gyerekeknél mindig megtalálhatóak az eltérő vagy megkésett mozgásfejlődés jellemzői.

mi lehet az oka ennek?

A vizsgálatok alapján a megkésett mozgásfejlődésnek többféle oka lehet. A szakemberek éppen ezért minden gyermeknél először az anamnézisben fellelhető rizikófaktorokat vizsgálják meg. A terhesség, a születés körülményei között volt-e olyan tényező, amely károsan befolyásolja a fejlődést (agyvérzés, fertőzés, fejlődési rendellenesség…). Lehet eltérő izomtónus a probléma hátterében. Lehet egy műtét, vagy korrigálandó ortopédiai probléma, amely behatárolja a mozgás lehetőségeit (csípő probléma, műtét miatti mozgásszegény életmód…). Befolyásolhatják környezeti tényezők, az érzékszervek egészsége, a gyermeket érő külső ingerek mennyisége, minősége. De van olyan, amikor nem látunk egyértelmű okot, de a fejlődés mégsem megfelelő ütemű. Ilyenkor a további vizsgálatok segíthetnek az okok feltárásában (anyagcsere probléma…). Ez azért fontos, mert ez alapján lehet kiválasztani a megfelelő terápiát. Más terápiát igényel a gyermek, ha a hiányzó külső ingereket pótoljuk, más terápiára van szüksége, ha az érzékszerveken felvett ingerek feldolgozásában van zavar, és megint más megközelítés szükséges, ha valamilyen ételallergia, tápanyag feldolgozási zavar áll a problémák hátterében. Van, amikor többféle terápia együttes alkalmazása segít a fejlődés beindításában.

Miben tud segíteni a TSMT® és HRG terápia?

A Longikid® vizsgálat rámutat, amennyiben az idegrendszer éretlensége, a mozgáskoordináció, az egyensúly, a bilaterális mozgások eltérése, esetleg kórós mozgásformák, tartások, a nem megfelelő figyelem vagy mozgásindíték állnak a lassú fejlődés hátterében.

Amennyiben izomtónus-eltérést is tapasztalunk, a manuálterápia (DSGM, Pfaffenrot terápia) segítségével elérhető az izomzat, az ízületek „előkészítése” a megfelelő motoros működéshez. Ezek a terápiák oldják a letapadásokat, segítik a megfelelő tónus elérését. A passzív manuálterápia kiegészíti a HRG és / vagy TSMT® aktív feladatait, segíti az izomzat maximális használatát. A HRG és a TSMT® feladatai 3 hónapos kortól már végezhetők (szükséges esetben akár már hamarabb is). A feladatok sokfélesége lehetőséget ad a passzív, a vesztibuláris rendszer ingerlését, és ezzel az idegrendszer érésének beindítását célzó feladatokra, a fejlődési folyamatba illeszkedő mozgásformák kialakítására, az egyensúlyi helyzetekben való megfelelő motoros válaszok kialakítására, a két testfél szimmetrikus működésére, valamint a nagymozgásokon keresztül a finommotorika fejlesztésére irányuló aktív feladatokra. A HRG terápia közben a meleg víz segíti a feszes izomzat lazulását, illetve a bőrön keresztül a taktilis ingerek folyamatos meglétét. A vízben a felhajtóerő segítségével egyes feladatok kivitelezése könnyebb, emellett az eszközök sokféle lehetőséget biztosítanak az egyensúlyi helyzetek megtartására, a fej-, törzs-, kar- és lábkontroll kialakítására, a mozgáskoordináció javítására.

Mivel a vizsgálat alapján a terapeuta ismeri a gyermeknél felmerülő problémákat, olyan feladatokat tud összeállítani, amely személyre szabottan segíti a gyermeknél felmerülő akadályok kiküszöbölését.

A feladatok egy részében a gyermek passzív, míg a többi feladatban aktív résztvevő, ezzel segítve a mozgásindíték alakulását, az együttműködést, a szociális készségeket, az egycsatornás és többcsatornás figyelmet, az izomtónus szabályozást, az esetleg fennmaradt csecsemőkori reflexek gátlását… A rendszeresen, adott mennyiségben végzett, ismétlődő feladatok segítenek az idegrendszer érését beindítani, a hiányzó mozgásformákat kialakítani, elősegíteni a mozgások tervezését-kivitelezését az életkornak megfelelően.

Felhasznált irodalom: