Sorozatunk előző részeiben arról írtunk, miért nem a telefon a legjobb eszköz a kisgyermek megnyugtatására, milyen módszerekkel segíthetünk neki, milyen mondatok támogatják az érzelmi biztonságát, és hogyan alakul ki fokozatosan az önszabályozás képessége.
A legtöbb szülő életében természetesek a sírással, hisztivel vagy dühkitöréssel járó időszakok. Ezek a kisgyermekkori fejlődés részei.
De honnan tudhatjuk, hogy a gyermek viselkedése még életkori sajátosság, vagy érdemes szakember segítségét kérni?
A hiszti önmagában nem probléma
A 2-5 éves kor közötti időszakban a gyermekek még tanulják felismerni, megfogalmazni és szabályozni az érzelmeiket.
Szeretnének önállóak lenni, ugyanakkor még sok helyzetben segítségre szorulnak. Ez az ellentmondás gyakran vezet csalódottsághoz, dühhöz vagy síráshoz. Ezért teljesen természetes, hogy időnként kiborulnak.
Önmagában tehát a hiszti nem jelent fejlődési problémát.
Mikor érdemes jobban odafigyelni?
Érdemes elgondolkodni a háttérben álló okokon, ha a gyermek:
-nagyon gyakran kerül intenzív érzelmi állapotba;
-egy-egy kiborulás rendkívül hosszú ideig tart;
-nagyon nehezen nyugtatható meg még a szülő segítségével is;
-látszólag apró helyzetek is szélsőséges reakciót váltanak ki;
-a mindennapok (öltözés, étkezés, indulás, fürdés) szinte minden nap komoly konfliktussá válnak.
Ezek önmagukban még nem jelentenek diagnózist, de érdemes lehet utánajárni, mi áll a háttérben.
Nem mindig “viselkedési probléma”
Kívülről gyakran úgy tűnik, hogy a gyermek “hisztizik”, “akaratos” vagy “nem fogad szót”. A háttérben azonban sokféle tényező állhat.
Előfordulhat például, hogy:
-nehezen dolgozza fel a környezet ingereit;
-hamar túlingerelődik;
-nehezebben alkalmazkodik a változásokhoz;
-még éretlen az érzelmi önszabályozásban;
-fáradt, túlterhelt vagy kevés pihenéshez jut.
Ezért fontos, hogy ne csak a viselkedést lássuk, hanem megpróbáljuk megérteni annak okát is.
Az idegrendszeri érés szerepe
Az érzelmi szabályozás szorosan összefügg az idegrendszer fejlődésével.
Ha az idegrendszer még éretlen bizonyos területeken, a gyermek számára sokkal nagyobb kihívást jelenthet:
-a várakozás,
-a csalódás kezelése,
-az átállás egyik tevékenységről a másikra,
-az erős ingerek feldolgozása,
-vagy az érzelmei lecsendesítése.
Ilyenkor nem arról van szó, hogy nem akar együttműködni, hanem arról, hogy még nem mindig képes rá.
Éppen ezért fontos, hogy ne pusztán fegyelmezéssel próbáljuk kezelni a helyzetet, hanem megkeressük a nehézségek valódi okát.
Milyen jelekre érdemes még odafigyelni?
Érdemes szakemberrel konzultálni akkor is, ha az érzelmi nehézségek mellett a gyermeknél például:
-ügyetlenség vagy mozgáskoordinációs nehézség figyelhető meg;
-nehezebben tud figyelni vagy hosszabb ideig egy tevékenységre koncentrálni;
-nagyon érzékenyen reagál bizonyos hangokra, fényekre vagy érintésekre;
-nem szereti a hajmosást, körömvágást vagy bizonyos ruhák viselését;
-kerüli vagy éppen intenzíven keresi az erős mozgásos élményeket;
-nehezen viseli a változásokat és az új helyzeteket.
Ezek a jelek önmagukban nem jelentik azt, hogy fejlődési zavar áll fenn, de segíthetnek abban, hogy a szakember teljesebb képet kapjon a gyermek működéséről.
Mi történik egy szakembernél?
Sok szülő attól tart, hogy egy vizsgálat után a gyermekét azonnal “beskatulyázzák”. Valójában a cél éppen az ellenkezője.
A szakember arra keresi a választ, hogy:
-melyek a gyermek erősségei;
-mely területeken van még szüksége támogatásra;
-mi állhat a nehézségek hátterében;
-és milyen segítség szolgálja legjobban a fejlődését.
A korai felismerés lehetőséget ad arra, hogy a gyermek időben megkapja a számára megfelelő támogatást.
Nem a tökéletes gyermek a cél
Minden gyermek más tempóban fejlődik.
Lesznek hangosabb, érzékenyebb, impulzívabb vagy visszahúzódóbb kisgyermekek, és ez önmagában teljesen természetes.
A cél nem az, hogy a gyermek mindig csendes, engedelmes és kiegyensúlyozott legyen.
Sokkal inkább az, hogy fokozatosan megtanulja felismerni az érzéseit, egyre több helyzetben képes legyen segítséggel vagy önállóan megnyugodni, és biztonságban érezze magát a saját világában.
Egy útravaló minden szülőnek
Ha a gyermeked néha sír, dühös lesz vagy hisztizik, nem vagy egyedül. Ezek a helyzetek a kisgyermekes családok mindennapjaihoz tartoznak.
Nem az számít, hogy minden alkalommal tökéletesen reagálj. Az számít, hogy újra és újra ott legyél mellette.
A gyermeked nem tökéletes megoldásokat vár tőled. Arra van szüksége, hogy érezze: amikor nehéz érzések törnek rá, számíthat rád.
Ez az a biztonság, amelyre később az önbizalmát, az érzelmi szabályozását és a kapcsolatait is építeni tudja.
Összegzés
A telefon átmenetileg csendet teremthet, de a gyermek érzelmi fejlődését leginkább a veled megélt közös pillanatok támogatják.
A nyugodt jelenlét, az empátia, a következetes határok és az életkorának megfelelő támogatás segítenek abban, hogy idővel egyre önállóbban tudja kezelni az érzéseit.
Ha pedig azt tapasztalod, hogy gyermeked megnyugtatása tartósan nehéz, vagy a kiborulások jelentősen megnehezítik a mindennapokat, érdemes szakember segítségét kérni. A korai támogatás nemcsak a gyermek fejlődését segítheti, hanem az egész család életét könnyebbé teheti.
Köszönjük, hogy velünk tartottál ebben az ötrészes sorozatban! Bízunk benne, hogy a benne szereplő tanácsok segítséget nyújtanak a mindennapokban, és megerősítenek abban, hogy a legfontosabb “eszköz”, amellyel gyermekedet megnyugtathatod, továbbra is a szeretetteljes, biztonságot adó jelenléted.
