A fejlődési diszlexia (developmental dyslexia) az egyik leggyakoribb idegrendszeri fejlődési eltérés: az iskoláskorú gyermekek legalább 7%-át érinti.

Tartós olvasási, illetve helyesírási nehézséget jelent úgy, hogy bár a gyermek intelligenciája megfelelő, megfelelő oktatásban részesül, és nincs olyan neurológiai betegség, amely önmagában magyarázná a problémát.

Évtizedeken keresztül a kutatók úgy gondolták, hogy a diszlexia hátterében elsősorban a fonológiai feldolgozás zavara áll. Ez azt jelenti, hogy a gyermek nehezebben ismeri fel, különíti el vagy manipulálja a beszédhangokat. Mivel az olvasás alapja a betűk és a hangok összekapcsolása, logikusnak tűnt, hogy ha ez a folyamat nehezített, az az olvasást is megnehezíti. Számos kutatás valóban igazolta, hogy sok diszlexiás gyermeknél ez a legfontosabb eltérés.

Az elmúlt években azonban egyre több bizonyíték gyűlt össze arra, hogy ez önmagában nem magyaráz meg minden esetet. Korábbi vizsgálatok szerint a diszlexiás gyermekek 38–53%-ánál nem mutatható ki jelentős fonológiai gyengeség, vagyis náluk más tényezők is szerepet játszhatnak az olvasási nehézségek kialakulásában.

Egy 2025-ben megjelent kutatás ezért egyszerre vizsgálta a fonológiai készségeket, a gyors megnevezési képességet, a vizuális feldolgozást, a figyelmi működést és a zavaró ingerek kiszűrésének képességét közel száz kisiskolásnál.

Az eredmények érdekes képet mutattak. A gyengébben olvasó gyermekek csoportjában szinte mindenkinél jelen voltak az olvasási nehézségek, de a háttérben álló kognitív eltérések már korántsem voltak egységesek.

Például:

  • 36% mutatott lassabb „gyors megnevezési” (RAN) teljesítményt,
  • 43% fonológiai feldolgozási nehézséget,
  • 36% ortográfiai (helyes íráskép felismerésével kapcsolatos) eltérést,
  • 27% vizuális figyelmi eltérést,
  • 21% vizuális zajszűrési nehézséget,
  • 14% vizuális idői feldolgozási eltérést,
  • miközben voltak olyan gyengén olvasó gyermekek is, akik ezek közül egyik vizsgált területen sem mutattak jelentős eltérést.

A kutatók szerint ezért ma már egyre inkább úgy tekintünk a fejlődési diszlexiára, mint többféle fejlődési út végpontjára, nem pedig egyetlen okból kialakuló állapotra.

Mit jelent ez a szülők számára?

Ha két gyermek ugyanazzal a diagnózissal rendelkezik, attól még nem biztos, hogy ugyanaz okozza a nehézségeiket. Ezért az igazán hatékony fejlesztés alapja mindig az egyéni állapotfelmérés és az arra épülő személyre szabott támogatás.

Mivel az olvasás fejlődésében nemcsak a nyelvi, hanem a figyelmi, vizuális és más idegrendszeri folyamatok is szerepet játszhatnak, különösen fontos a korai felismerés. Óvodáskorban még nincs szó olvasástanításról, de a mozgás, az érzékelés, a figyelem és a különböző szenzoros információk feldolgozásának támogatása hozzájárulhat azoknak az idegrendszeri alapfunkcióknak az éréséhez, amelyekre később az olvasás és az írás is épül. Ha a rizikótényezők időben felismerhetők, megfelelő támogatással csökkenthető az iskolakezdéskor jelentkező tanulási nehézségek súlyossága.

Szerző:
Fenyősi Fanni