Az előző részben olyan módszereket mutattunk be, amelyek segíthetnek megnyugtatni a kisgyermeket telefon nélkül. De nemcsak az számít, mit teszünk, hanem az is, mit mondunk.
Sok szülő automatikusan próbálja megnyugtatni a gyermekét olyan mondatokkal, mint: „Ne sírj!”, „Semmi baj!”, „Nyugodj meg!” Ezek mögött szeretet és segítő szándék áll, mégis előfordulhat, hogy a gyermek ettől nem nyugszik meg – sőt, még jobban elkeseredik.
Miért történik ez, és mit mondhatunk helyettük?
Először értsük meg, mi történik a gyermekkel!
Amikor egy kisgyermek nagyon dühös, csalódott vagy kétségbeesett, az érzelmei szinte „elárasztják” az idegrendszerét. Ilyenkor még nem képes úgy gondolkodni és érvelni, mint egy felnőtt.
Ezért nem sokat segít, ha hosszasan magyarázunk neki, vagy azt várjuk, hogy logikus érvekkel megnyugodjon.
Először arra van szüksége, hogy érezze: biztonságban van, megértik és nincs egyedül.
Miért nem működik mindig a „Nyugodj meg!”?
Képzeljük el, hogy egy nehéz helyzetben mi magunk is nagyon feldúltak vagyunk. Vajon segítene, ha valaki csak ennyit mondana: „Nyugodj meg!”?
Valószínűleg nem.
A kisgyermek számára ez a mondat sokszor olyan elvárásnak tűnhet, amelyet még nem tud teljesíteni. Hiszen éppen azért sír vagy dühöng, mert egyedül még nem képes megnyugodni.
Mondatok, amelyek biztonságot adnak
A cél nem az, hogy azonnal megszűnjön a sírás, hanem hogy a gyermek érezze: mellette vagyunk.
Próbáljuk ki inkább ezeket a mondatokat:
„Itt vagyok veled.”
„Látom, hogy most nagyon nehéz neked.”
„Nagyon mérges lettél.”
„Segítek megnyugodni.”
„Ráérünk, nem kell sietni.”
„Együtt megoldjuk.”
Ezek a mondatok nem oldják meg azonnal a problémát, de biztonságérzetet adnak, ami a megnyugvás egyik alapfeltétele.
Ne féljünk kimondani az érzéseket!
A kisgyermekek még tanulják felismerni és megnevezni az érzelmeiket. Ebben sokat segíthetünk, ha mi adjuk szavakba azt, amit látunk.
Például:
„Csalódott vagy, mert még maradni szerettél volna.”
„Mérges lettél, mert nem sikerült felépíteni a tornyot.”
„Megijedtél a hangos zajtól.”
Ez nem azt jelenti, hogy minden viselkedést elfogadunk, hanem azt, hogy segítünk megérteni, mi zajlik benne.
Az érzések elfogadhatók, a viselkedésnek lehetnek határai
Sok szülő attól tart, hogy ha elfogadja a gyermek érzéseit, akkor ezzel „enged” a hisztinek.
Valójában a kettő nem ugyanaz.
Mondhatjuk például:
„Látom, hogy nagyon dühös vagy. Haragudni szabad, de nem engedem, hogy megüss.”
Vagy:
„Tudom, hogy szeretnéd azt a játékot. Most nem vesszük meg, de itt maradok veled, amíg megnyugszol.”
Így egyszerre közvetítünk empátiát és következetességet.
Néha a csend segít a legtöbbet
Sokszor úgy érezzük, hogy folyamatosan beszélnünk kell. Pedig amikor a gyermek nagyon zaklatott, előfordulhat, hogy már túl sok számára a beszéd is.
Ilyenkor többet jelenthet egy ölelés, egy nyugodt tekintet vagy az, hogy egyszerűen mellette maradunk.
A biztonságot nemcsak a szavainkkal, hanem a jelenlétünkkel is közvetítjük.
Mit érdemes kerülni?
Bár jó szándékból mondjuk őket, ezek a mondatok ritkán segítik a megnyugvást:
„Nincs is semmi baj.”
„Ezért igazán nem kell sírni.”
„Nagyfiúk/nagylányok nem sírnak.”
„Ha nem hagyod abba, elmegyünk.”
„Azonnal fejezd be!”
Ezek a mondatok könnyen azt az üzenetet közvetíthetik, hogy a gyermek érzései nem fontosak vagy nem elfogadhatók.
A szavaknál is fontosabb a kapcsolat
A legmegnyugtatóbb mondat sem ér sokat, ha közben türelmetlenül, emelt hangon vagy távolságtartóan mondjuk.
Ugyanakkor egy egyszerű „Itt vagyok veled.” óriási erőt adhat, ha valódi figyelemmel, nyugalommal és elfogadással párosul.
A gyermek nem tökéletes mondatokat szeretne hallani. Arra vágyik, hogy érezze: a legnehezebb pillanataiban is számíthat ránk.
A következő részben…
A kisgyermekek nem egyik napról a másikra tanulják meg kezelni az érzelmeiket. Az önmegnyugtatás hosszú folyamat, amelyhez sok közös tapasztalatra, biztonságra és gyakorlásra van szükség.
A következő részben arról lesz szó, hogyan alakul ki az érzelmi önszabályozás, és mit tehet a szülő azért, hogy gyermeke idővel egyre önállóbban tudjon megbirkózni a nehéz érzésekkel.
Ha gyermeked érzelmi kiborulásai nagyon gyakoriak, nehezen megnyugtatható, vagy a mindennapi életet is jelentősen megnehezítik, érdemes TSMT® terapeutával vagy más, a gyermek fejlődésében jártas szakemberrel konzultálni. A háttérben ugyanis az életkori sajátosságokon túl más tényezők is állhatnak, amelyek feltárásában a szakemberek tudnak segítséget nyújtani.
