Azok a játékosok, akiknek jobb a reakcióidejük, a pályán időmilliomosnak számítanak. Hamarabb látják meg a passzt, jó helyen, jó időben bukkannak fel, emiatt gyorsabbnak is tűnnek.

Ez sokkal kisebb mértékben múlik az izmokon, mint az idegrendszeren. A világszintű sportolók egyik közös jellemzője, hogy rendkívül gyorsan és pontosan dolgozzák fel a környezetükből érkező információkat. A szemük látja a labdát, az ellenfelet, a társakat, az agyuk pedig pillanatok alatt eldönti, mi legyen a következő mozdulat.

A környezetből származó információ gyors feldolgozása, és az erre történő reakció a szenzomotoros integráció, a gyors reakcióidő pedig erre épül. De ugyanúgy szerepet játszik benne az alábbi tényezők mindegyike:

Anticipáció, azaz elővételezés – a klasszisok nem gyorsabban futnak, hanem hamarabb tudják, mi fog történni.

Automatizáció – ha a játékosok bármelyik mozgásformát könnyedén, automatikusan hozzák, több kapacitásuk marad reagálni

Figyelmi funkciók és gátlás – nem mindig a gyorsabb játékos sikeresebb, hanem az is, aki képes gyorsabban gátolni, ha rossz irányba indul el

Könnyed mozgásszervezés – a jó játékosok mozgása azért tűnik könnyednek, mert az idegrendszerük nem végez felesleges mozdulatokat – rögzített törzzsel, a végtagok minimális “kalimpálásával” futnak 

Ritmus és időzítés – a reakcióidő nemcsak gyorsaság, hanem a megfelelő pillanat eltalálása is, ez pedig a mozgásszervezés legmagasabb szintje, amiben a kisagy, az agykéreg, és a kéreg alatti területek zavartalan együttműködésére van szükség

A könnyed mozgás, és gyors reakcióidő mögött mindig az idegrendszer elképesztően hatékony mozgásszervezése áll.

Természetesen a reakcióidő is fejleszthető, és rengeteg játékot lehet találni, ami ebben segít – de fontos, hogy akkor lesz eredmény, ha maga a mozgás kivitelezése, a nagymozgások összehangoltsága már megalapozott.

Gyakorlatok, amikkel bármikor lehet próbálkozni

⚽ Különböző méretű labdák dobálása 

⚽ Váratlan irányba gurított labdák elkapása.

⚽ Két színű labdát dobunk (pl piros, kék), a pirosat jobb kézzel, a kéket bal kézzel kell elkapni

⚽ Apa különböző számokat mond dobás közben, és csak a páros számra szabad elkapni a labdát (ehhez egyébként még labda sem kell, bármilyen unatkozó sorbanállás közben lehet azt játszani, hogy a gyerek bizonyos utasításokra mozdul máskor pedig mozdulatlan marad).

⚽ Két labda egyszerre, bármilyen variációban (egyszerre pattintjuk a másiknak, egyik dobja, másik gurítja stb)

⚽ Ritmusérzék és időzítés fejlesztésére legjobb alap a hintázás, rengeteg mennyiségben. Közben lehet mondókázni, számolni, labdát dobálni

A reakcióidő előszobáját, a gátlást már kisebb gyerekeknél is nagyon jól fejlesztik azok a mondókák, amiknek a végén történik valami esemény – pl. Hess Hess Hess a “Csip-csip csóka” mondóka végén. A gyerekek ráadásul nagyon szeretik ezeket a játékokat, számukra olyan, mint egy ügyességi szerencsejáték – ha jó irányba mozdulnak, jól oldják meg a feladatot, kivárják a mondóka végét, az agyuk dopamint szabadít fel, és jó érzéssel, elégedettséggel jutalmazza meg őket.

Szóval, ha a gyerek századszor is azt mondja, hogy “Apa, még egyszer!”, akkor éppen egy sikeres közös reakcióidő – fejlesztést kaptatok el. 

Tudományos háttér azoknak, akik jobban szeretnének elmélyülni a témában: https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/29738678/

Szerző:
Fenyősi Fanni