Kong és munkatársai (2026) a Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry folyóiratban megjelent kutatásukban azt vizsgálták, hogyan dolgozza fel az ADHD-val élő gyermekek agya a feladat szempontjából lényegtelen hangokat, miközben vizuális figyelmet igénylő tevékenységet végeznek.
A legtöbbünk számára egy átlagos iskolai tanóra hangjai – lépések a folyosón, ceruza sercegése, óra ketyegése – ismerősek. Néha észrevesszük őket, máskor szinte teljesen háttérbe szorulnak. Az agyunk ugyanis folyamatosan mérlegeli, hogy a környezetből érkező információk közül melyek fontosak az aktuális feladatunk szempontjából.
De mi történik akkor, ha ez a válogatás másként működik?
Az ADHD-val élő gyermekek szülei és pedagógusai gyakran tapasztalják, hogy a gyermek figyelmét látszólag jelentéktelen események is könnyen elterelik. Egy váratlan hang, egy mozdulat vagy egy háttérben zajló beszélgetés elegendő lehet ahhoz, hogy megszakadjon a feladatra irányuló figyelem.
A figyelem nem egyszerűen koncentráció és akarat kérdése
Amikor figyelünk valamire, az agyunknak egyszerre két feladatot kell ellátnia. Egyrészt fel kell dolgoznia azokat az információkat, amelyek a célunk eléréséhez szükségesek. Másrészt kezelnie kell azokat az ingereket is, amelyek ugyan jelen vannak a környezetünkben, de az adott pillanatban nem fontosak.
Ez nem jelenti azt, hogy az agy teljesen kizárja a zavaró ingereket; egy váratlan hang például akkor is kiválthat idegrendszeri választ, ha nem tudatosul bennünk annak létezése.
Ennek evolúciós szempontból is van jelentősége: egy szokatlan környezeti változás akár fontos információt is hordozhat (tán egy kardfogú tigris?). A hatékony figyelmi működéshez azonban arra is szükség van, hogy az idegrendszer az aktuális feladat követelményeihez igazítsa az ilyen ingerek feldolgozását.
Mit vizsgáltak a kutatók?
A kutatásban összesen 99 gyermek vett részt: 51 ADHD-diagnózissal rendelkező és 48 tipikusan fejlődő gyermek.
A résztvevők egy számítógépes vizuális felismerési feladatot végeztek. A képernyőn különböző alakzatok jelentek meg, és a gyermekeknek egy meghatározott célalakzatot kellett felismerniük. A feladatnak volt egy könnyebb és egy nehezebb változata, amelyek eltérő mértékű vizuális figyelmet igényeltek.
Mindeközben a gyermekeknek hangokat játszottak le. Ezek többsége azonos típusú volt, időnként azonban egy eltérő hang jelent meg. A hangoknak semmi közük nem volt a vizuális feladathoz, ezért a gyermekek azt az utasítást kapták, hogy hagyják figyelmen kívül őket.
A kutatók elektroenkefalográfiával (EEG) mérték az agy elektromos aktivitását, különös tekintettel arra, hogyan reagál az idegrendszer a váratlan hangváltozásokra.
(Az EEG a fejbőrön elhelyezett elektródák segítségével méri az agy elektromos aktivitását.)
A kutatók két fontos agyi válaszkomponenst elemeztek: az MMN-t és a P3a-t.
Az MMN (mismatch negativity, eltérési negativitás) egy olyan EEG-válasz, amely a hangok szabályszerűségében bekövetkező változások automatikus észleléséhez kapcsolódik. A P3a pedig többek között az újszerű vagy váratlan ingerek által kiváltott automatikus figyelmi orientációval hozható összefüggésbe.
Ezek a válaszok segítenek megérteni, hogy az agy mikor és milyen mértékben reagál olyan hangokra, amelyekre a gyermeknek valójában nem kellene figyelnie.
Mit találtak? Az ADHD-val élő gyermekek agya másként reagált a zavaró hangokra
A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a tipikusan fejlődő gyermekeknél a vizuális feladat nehezebbé válásával csökkent a váratlan hangváltozásokra adott MMN-válasz amplitúdója.
Ez arra utal, hogy az idegrendszer képes volt módosítani a hallási ingerek automatikus feldolgozását annak függvényében, hogy mennyi figyelmet igényelt a vizuális feladat.
Az ADHD-val élő gyermekeknél azonban ez a változás nem jelent meg szignifikánsan.
Más szóval: miközben a tipikusan fejlődő gyermekek agyi válasza alkalmazkodott a vizuális feladat megnövekedett figyelmi igényéhez, az ADHD-val élő gyermekeknél nem mutatkozott ugyanilyen alkalmazkodási mintázat.
A kutatók emellett azt is megfigyelték, hogy az ADHD-csoportban a váratlan hangokra adott P3a-válasz erőteljesebb volt, az MMN- és P3a-válaszok pedig korábban jelentkeztek.
Ez a fokozott és gyorsabb idegrendszeri reakció arra utalhat, hogy az ADHD-val élő gyermekek érzékenyebben reagálnak a feladat szempontjából lényegtelen hallási változásokra.
A kutatás tehát nem egyszerűen azt mutatta meg, hogy az ADHD-s gyermekek figyelme könnyebben elterelődik, hanem hogy az agyi válaszok alapján a zavaró hangok automatikus feldolgozása és annak figyelmi terheléshez igazítása is eltérhet. (Kong et al., 2026).
Az agyi válaszok és az ADHD tünetei között is kapcsolatot találtak
A kutatók nemcsak a két csoport közötti különbségeket vizsgálták, hanem azt is, hogy az EEG-vel mért jellemzők hogyan kapcsolódnak az ADHD tüneteinek súlyosságához.
Két érdekes összefüggést azonosítottak.
Azoknál az ADHD-val élő gyermekeknél, akiknél az MMN-válasz rövidebb idő alatt jelent meg, súlyosabb figyelmetlenségi tüneteket mértek. Ezzel szemben a nagyobb MMN-amplitúdó a hiperaktivitási és impulzivitási tünetek nagyobb súlyosságával függött össze.
A kutatás további eredménye volt, hogy az ADHD-csoportban a váratlan hangváltozások erősebb frontális thétaaktivitást és nagyobb fázisszinkronizációt váltottak ki.
A thétaaktivitás az EEG-ben megfigyelhető, meghatározott frekvenciatartományba eső agyi oszcilláció. A jelen vizsgálatban tapasztalt különbségek arra utalnak, hogy a zavaró hangok az ADHD-val élő gyermekeknél eltérő, erőteljesebb idegrendszeri választ idéztek elő.
Ezek az eredmények azért fontosak, mert az ADHD nem minden gyermeknél ugyanúgy jelenik meg. Van, akinél elsősorban a figyelmetlenség okoz nehézséget, másoknál a hiperaktivitás vagy az impulzivitás hangsúlyosabb. A kutatás eredményei felvetik, hogy ezekhez a tünetdimenziókhoz részben eltérő idegrendszeri válaszmintázatok kapcsolódhatnak.
Mit jelenthet mindez a gyermek mindennapjaiban?
A kutatás alapján elképzelhető, hogy ADHD esetén az idegrendszer kevésbé rugalmasan módosítja a lényegtelen hangváltozásokra adott automatikus válaszokat, amikor a vizuális feladat egyre több figyelmet igényel.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek tudatosan minden hangra odafigyel. Az EEG-válaszok ugyanis nem azonosak a tudatos figyelemmel vagy a megfigyelhető viselkedéssel.
Arra azonban rámutatnak, hogy a figyelem fenntartásának nehézsége mögött olyan automatikus idegrendszeri folyamatok is állhatnak, amelyeket a gyermek nem tud egyszerű akarati döntéssel szabályozni.
Éppen ezért mondhatjuk akárhányszor, hogy: „Ne foglalkozz mással, csak a feladatoddal!”, ha probléma nem kizárólag a feladatra irányuló szándékkal van, hanem azzal is, hogyan reagál az idegrendszer a környezetben folyamatosan megjelenő ingerekre.
Hogyan segíthetünk a figyelmi nehézségekkel élő gyermekeknek?
Néhány gyakorlati szempont különösen fontos lehet:
- A háttérzaj csökkentése: az új vagy összetett feladatok tanulásakor érdemes lehet nyugodtabb környezetet biztosítani.
- A párhuzamos ingerek mérséklése: nem feltétlenül segít, ha a gyermeknek egyszerre többféle információforrásra kell figyelnie.
- A feladat nehézségének figyelembevétele: ami egy gyermeknek már automatizált tevékenység, az egy másiknak jelentős figyelmi erőfeszítést igényelhet.
- Az egyéni különbségek megfigyelése: fontos felismerni, hogy a gyermek mely környezetekben tud könnyebben koncentrálni, és mely helyzetekben válik nehezebbé számára a figyelem fenntartása.
Nem minden gyermek ugyanúgy dolgozza fel a környezet ingereit
A vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága, hogy a figyelmi nehézségeket nem érdemes kizárólag a látható viselkedés alapján értelmezni.
Két gyermek ugyanabban a tanteremben, ugyanazok között a hangok között, ugyanazt a feladatot végezheti, mégis eltérő idegrendszeri válaszokat mutathat.
Az ADHD-val élő gyermekeknél a kutatók nemcsak a váratlan hangokra adott erőteljesebb és gyorsabb agyi reakciókat azonosították, hanem azt is, hogy ezek a reakciók kevésbé igazodtak a vizuális feladat figyelmi követelményeihez.
A környezeti változások gyors észlelése bizonyos helyzetekben akár előnyös is lehet, például amikor gyors reakcióra van szükség, a gyermek fejlődésének és viselkedésének megértéséhez ezért nemcsak azt érdemes vizsgálni, hogy mire képes, hanem azt is, milyen környezetben, milyen ingerek mellett és mekkora figyelmi terhelés alatt várjuk el tőle az adott teljesítményt.
A figyelem ugyanis nem akaraterő kérdése. Egy összetett idegrendszeri folyamat, amelyben a környezetből érkező információk feldolgozása és az aktuális célokhoz való alkalmazkodás egyaránt szerepet játszik, és a környezet változtatásával sokat tudunk segíteni a gyerekek figyelmének fejlesztésén is.
Felhasznált szakirodalom
Kong, Y., Yuan, X., Sun, L., Dang, C., Wang, Y., Huang, J., Guo, J., Jensen, O., & Song, Y. (2026). Altered processing of auditory distractions under competing inputs in children with attention-deficit/hyperactivity disorder. Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry, 65(7), 929–942. https://doi.org/10.1016/j.jaac.2025.11.003
Kapcsolódó cikkek
