Szülőként talán nincs is nyugtalanítóbb érzés annál, mint amikor úgy tűnik, gyermekünk elveszített valamit abból, amit már megtanult.

A korábban önállóan alvó kisgyermek újra éjszaka ébred. A már szobatiszta gyermek ismét bepisil. A korábban nyitott, bátor óvodás hirtelen kapaszkodóvá, síróssá válik.

Habár sok szülő az adott pillanatban megijed, hiszen úgy tűnik, a gyermekük visszafejlődik, egyre szélesebb körben már ismerik a regresszió fogalmát. Sokan azonban nincsenek tisztában azzal, mennyire fontos is ez a folyamat, és az átmeneti nehézségek ellenére örülni is lehet annak, hogy gyermekünk felkészül egy következő fejlődési ugrásra.

Mit értünk regresszió alatt?

A regresszió olyan átmeneti állapot, amikor a gyermek viselkedésében, érzelmi működésében vagy képességeiben korábbi fejlődési szintekre jellemző mintázatok jelennek meg.

Fontos hangsúlyozni: a regresszió nem azt jelenti, hogy az elsajátított képesség eltűnt. Sokkal inkább arról van szó, hogy az idegrendszer átmenetileg olyan mértékű terhelés alatt áll, hogy a magasabb szintű működések fenntartása nehezebbé válik.

A gyermek ilyenkor egy korábban már jól működő, biztonságot jelentő állapothoz „nyúl vissza”.

Milyen tünetei lehetnek?

A regresszió rendkívül sokféleképpen jelentkezhet.

Gyakori tünetek:

  • fokozott sírás, érzékenység
  • anyától vagy apától való nehezebb leválás
  • gyakori ölbe kéredzkedés, gyerekesebb viselkedés (pl.: ujjszopás, selypegés megjelenése)
  • alvásproblémák, éjszakai ébredések
  • korábban megszűnt félelmek visszatérése
  • beszédfejlődés átmeneti megtorpanása
  • szobatisztasági problémák
  • gyakoribb dühkitörések
  • fokozott mozgásigény vagy éppen visszahúzódás
  • fokozott szenzoros érzékenység (hangokra, érintésre, fényekre)

A tünetek általában átmenetiek, és önmagukban nem utalnak fejlődési problémára.

Mi történik ilyenkor az idegrendszerben?

Az idegrendszert elképzelhetjük egy épülő házként.

A fejlődés során az alsóbb szintekre épülnek rá a magasabb szintű funkciók. Az egyensúly, a testérzékelés, a mozgáskoordináció, az érzelemszabályozás, a figyelem és a gondolkodás egymásra épülő rendszert alkotnak.

Amikor a gyermek szervezete valamilyen okból nagyobb terhelés alá kerül – például betegség, óvodakezdés, testvér születése, költözés, alváshiány vagy intenzív fejlődési időszak miatt –, az idegrendszer energiáinak jelentős részét az alkalmazkodás köti le. Új idegpályák kezdenek „üzembe helyeződni”, míg a régi kapcsolatoknak lazulniuk kell – és ilyenkor egy korábbi, már begyakorolt, automatizált pályarendszert kezd el használni a gyermek, ezzel energiát tartalékolva az új rendszerek kiépítésére.

Ilyenkor gyakran a legkésőbb kialakult, legösszetettebb funkciók válnak átmenetileg sérülékenyebbé.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy számítógépen egyszerre túl sok program fut. A rendszer nem felejti el, hogyan működjön, csak átmenetileg lassabbá vagy instabilabbá válik.

Meddig tart általában?

Kisebb gyermekeknél a regresszió néhány naptól néhány hétig terjedhet.

A legtöbb esetben:

  • néhány nap alatt enyhül,
  • 2–6 hét alatt fokozatosan rendeződik,
  • jelentős élethelyzeti változások esetén, vagy nehezebben alkalmazkodó, rugalmatlanabb idegrendszerrel rendelkező kisgyermekeknél akár hosszabb ideig is fennmaradhat.

A regresszió időtartamát tehát befolyásolja a gyermek életkora, temperamentuma, az őt ért terhelések mértéke és az, hogy mennyi támogatást kap a környezetétől.

Miért erősödhetnek fel a regressziós tünetek fejlesztés alatt?

„Nincs nekünk elég bajunk? Hiszen azért hoztuk a gyereket, mert így is vannak vele problémák, erre most még régebbi nehézségek is előjöttek.”

Fejlesztés során gyakran olyan idegrendszeri rendszereket aktiválunk, amelyek korábban kevésbé működtek hatékonyan. Az idegrendszer ilyenkor új kapcsolatokat épít, új szerveződési mintázatokat alakít ki.

Ez a folyamat nem mindig egyenes vonalú.

Ahogy egy ház felújítása során sem lehet úgy új emeletet építeni, hogy közben semmi ne változzon az alsó szinteken, úgy az idegrendszeri fejlődés is gyakran jár átmeneti bizonytalansággal. A másik ok a már korábban ismertetett új pályarendszerek felállítása, ami jelzi, hogy az idegrendszerben elkezdődött egy változás, és jó úton járunk.

Ilyenkor előfordulhat:

  • fáradékonyság
  • fokozott ingerlékenység,
  • több sírás,
  • átmeneti ügyetlenség,
  • alvásváltozás,
  • korábbi tünetek rövid visszatérése.

Ez különösen gyakori intenzív szenzomotoros fejlesztések során.

Fontos azonban, hogy a regressziós tünetek átmenetiek, és hogy hosszabb távon a gyermek működésében összességében pozitív változás jelenik meg.

Hogyan segíthet a szülő?

A legfontosabb, hogy a regressziót ne akarjuk mindenáron megszüntetni.

A gyermek ilyenkor nem rosszalkodik, nem manipulál, és nem „rontja el” a fejlődését, egyszerűen több támogatásra van szüksége.

Amit tehetünk:

  • Adjunk több biztonságot

A gyermek ilyenkor gyakran több testi közelséget, több figyelmet és több megnyugtatást igényel.

  • Tartsuk a megszokott kereteket

A kiszámítható napirend, a rendszeres alvás és a jól ismert rutinok biztonságot adnak az idegrendszer számára.

  • Figyeljünk a pihenésre

A fáradt idegrendszer kevésbé tud alkalmazkodni. Sok regressziós tünet mögött egyszerűen túlterheltség áll.

  • Maradjunk nyugodtak

A gyermek az érzelmi szabályozás jelentős részét még a szülő idegrendszerén keresztül tanulja. A mi nyugalmunk segíti az ő megnyugvását is.

  • Ha fejlesztés alatt áll a gyermek, beszéljünk a terapeutával

Ha a regresszió fejlesztés során jelentkezik, érdemes megosztani a tapasztalatokat a szakemberrel. A jelenség sokszor természetes része a fejlődési folyamatnak, de fontos nyomon követni. Ez azért is lényeges, mert sok esetben a terapeuta fel tudja mérni, szükséges-e pihenőt iktatni a fejlesztésbe, vagy más módon megtámogatni a gyermeket.

A fejlődés nem egyenes vonal

Szülőként hajlamosak vagyunk úgy gondolni a fejlődésre, mint egy folyamatos emelkedésre. A valóság azonban inkább egy hullámzó hegyi ösvényhez hasonlít.

Vannak időszakok, amikor a gyermek látványosan fejlődik, és vannak olyanok, amikor mintha megtorpanna vagy visszalépne néhány lépést. A legtöbb esetben azonban ezek a visszalépések nem a fejlődés kudarcát jelentik, hanem éppen annak a jelei, hogy az idegrendszer valami új szerveződésén dolgozik. Érdemes ezzel a szemlélettel vizsgálni magunkat is, hiszen a regresszió – ahogy Nietzsche gondolata is emlékeztet rá – mindenkinél jelentkezik, és amikor elfáradunk, gyakran azok a nehézségek térnek vissza, amelyeket korábban már legyőztünk.

Ez nem kudarc, hanem azt jelzi, hogy a fejlődés során időnként mindannyiunknak szükségünk van egy kis pihenőre, mielőtt továbbindulnánk.

Szerző:
Fenyősi Fanni