Egyre több kutatás foglalkozik azzal a különleges jelenséggel, hogy a várandósság során az anya és a magzat között nemcsak tápanyagok és jelzőmolekulák, hanem élő sejtek is átjuthatnak.
Ezek egy része hosszú időn keresztül fennmaradhat a szervezetben, sőt az agyban is megjelenhet. De vajon mit jelent mindez a gyermek fejlődése szempontjából?
Amikor egy gyermek megszületik, természetesnek vesszük – ha még emlékszünk a biológia órán tanultakra -, hogy genetikai állományának egyik felét az édesanyjától, másik felét az édesapjától örökölte. Azt azonban ritkábban gondoljuk végig, hogy a gyermek szervezetében olyan sejtek is jelen lehetnek, amelyek nem a saját genetikai állományából származnak.
A várandósság során ugyanis az anya és a magzat között kétirányú sejtáramlás történhet. Anyai sejtek juthatnak a fejlődő magzat szervezetébe, miközben magzati sejtek kerülhetnek az anya testébe. Ezek egy része a szülés után is fennmaradhat, akár évtizedeken keresztül.
Ezt a jelenséget nevezzük mikrokimérizmusnak.
A kutatások egyik legérdekesebb új kérdése, hogy ezek a sejtek nemcsak jelen vannak-e az idegrendszerben, hanem részt is vehetnek-e annak fejlődésében és működésében.
Mit jelent a mikrokimérizmus?
A mikrokimérizmus azt jelenti, hogy egy ember szervezetében kis számban olyan sejtek találhatók, amelyek genetikailag egy másik személytől származnak.
A várandósság során ennek két fontos formája alakulhat ki:
- Anyai mikrokimérizmus: az anya sejtjei átjutnak a magzat szervezetébe.
- Magzati mikrokimérizmus: a magzat sejtjei átjutnak az anya szervezetébe.
A jelenség azért különleges, mert ezek a sejtek nem feltétlenül tűnnek el a szüléssel. Egyes vizsgálatokban évekkel vagy évtizedekkel később is kimutathatók voltak.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek saját DNS-e megváltozik. A mikrokimérizmus során a szervezetben egy másik személytől származó, saját genetikai állománnyal rendelkező sejtek is jelen lehetnek.
Mi történik a gyermek fejlődő agyában?
Vegyünk egy fejlődő magzatot, amelynek idegrendszerében éppen kialakulnak az idegsejtek közötti kapcsolatok. Az agy fejlődése során nemcsak új kapcsolatok jönnek létre, hanem a kevésbé használt kapcsolatok egy része később le is épül. Ez a folyamat – más néven apoptózis – fontos szerepet játszik az idegrendszeri hálózatok érésében.
Ebben a mikroglia nevű sejteknek is szerepük van. A mikroglia az agy immunrendszerének része, és közreműködik többek között az idegsejtek közötti kapcsolatok alakításában.
Schepanski és munkatársai 2022-ben egérkísérletekben azt vizsgálták, hogy a magzat szervezetébe jutó anyai sejtek befolyásolhatják-e ezeket a folyamatokat.
Eredményeik arra utaltak, hogy az anyai eredetű sejtek kapcsolatban állhatnak a mikroglia működésével, az idegrendszeri kapcsolatok érésével és bizonyos későbbi viselkedési jellemzőkkel.
Miért érdekes ez?
Mert felveti annak lehetőségét, hogy a várandósság során átjutó sejtek nem csupán véletlenszerűen jelen lévő sejtek, hanem bizonyos körülmények között – az epigenetika tudománya szerint – részt vehetnek a fejlődési folyamatok szabályozásában.
Egy édesanya szervezetében évtizedekkel később is jelen lehetnek a gyermeke sejtjei
A mikrokimérizmus nemcsak a gyermek, hanem az anya szempontjából is érdekes.
Egy várandósság során magzati sejtek kerülhetnek az anya szervezetébe. Ezek később különböző szövetekben is kimutathatók lehetnek.
Chan és munkatársai 2012-ben elhunyt nők agyszövetét vizsgálták, és a 59 mintából 37 esetében férfi eredetű genetikai anyagot azonosítottak. Ennek egyik lehetséges forrása korábbi fiúmagzattal történt sejtcsere lehetett.
A vizsgálat azonban nem tudta minden esetben igazolni a sejtek pontos eredetét, és azt sem, hogy ezek milyen feladatot láttak el az agyban. Mégis különleges belegondolni, hogy egy anya szervezetében akár hosszú évekkel a szülés után is fennmaradhatnak a várandósság során hozzá került sejtek, hiszen biológiai értelemben ez egészen másfajta kapcsolat, mint amire általában az anya és gyermeke közötti kötődés kapcsán gondolunk.
Mi a helyzet akkor, ha a gyermek petesejt-donációval fogant?
A mikrokimérizmus különösen érdekes kérdéseket vet fel a petesejt-donációval létrejött várandósságok esetében.
Ilyenkor a gyermeket kihordó anya nem a petesejt genetikai állományát adja a gyermeknek., a várandósság során azonban ugyanúgy létrejön a méhlepényen keresztüli biológiai kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy a kétirányú sejtátadás lehetősége ebben az esetben is fennáll.
A gyermek genetikai származása és a várandósság alatti sejtes kapcsolata tehát nem teljesen ugyanaz a kérdés.
A petesejt-donációval született gyermek és a várandósságot kihordó anya között is kialakulhat olyan biológiai kapcsolat, amely túlmutat a tápanyag- és oxigénellátáson. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyermeket kihordó anya sejtjei meghatározzák például a gyermek személyiségét, vagy viselkedését, de több ráhatással lehetnek a gyermekre, mint ahogy azt korábban hittük.
Segíthetik-e ezek a sejtek a szervezet regenerációját?
A mikrokimérizmussal foglalkozó kutatások egy másik izgalmas területe a szöveti regeneráció. A kutatók vizsgálják, hogy az idegen eredetű, de hosszú ideig fennmaradó sejtek részt vehetnek-e bizonyos szövetek helyreállításában, immunológiai folyamatokban vagy gyulladásos reakciókban.
Egyes állatkísérletek és szöveti megfigyelések alapján felmerült, hogy ezeknek a sejteknek bizonyos helyzetekben védő vagy regenerációt támogató szerepük lehet.
Más kutatások ugyanakkor a mikrokimérizmus és egyes immunológiai, illetve gyulladásos állapotok lehetséges kapcsolatát vizsgálják. A sejtek szerepe függhet attól, milyen szövetben találhatók, milyen sejttípushoz tartoznak, és milyen biológiai környezetben működnek.
Mit jelent mindez a koragyermekkori fejlődés szempontjából?
A mikrokimérizmus kutatása egy fontos szemléleti kérdésre hívja fel a figyelmet.
A gyermek fejlődése nem kizárólag a saját genetikai állományának kibontakozása. Már a magzati élet során rendkívül összetett biológiai kölcsönhatások alakítják, amelyekben az anyai szervezet, a méhlepény, az immunrendszer és a fejlődő idegrendszer egyaránt részt vesz.
A mikrokimérizmus ennek a kapcsolatnak egy kevésbé ismert, sejtszintű formája, az újabb eredmények pedig hosszabb távon segíthetik az idegrendszeri fejlődés biológiai folyamatainak megértését.
Felhasznált szakirodalom
Chan, W. F. N., Gurnot, C., Montine, T. J., Sonnen, J. A., Guthrie, K. A., & Nelson, J. L. (2012). Male microchimerism in the human female brain. PLOS ONE, 7(9), e45592. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0045592
Schepanski, S., és munkatársai (2022). Pregnancy-induced maternal microchimerism shapes neurodevelopment and behavior in mice. Nature Communications. https://www.nature.com/articles/s41467-022-32230-2
Kanaan, G., és munkatársai (2026). Microchimerism in the human brain, quantitative assessment and single nuclei profiling establish cell types and diversity. bioRxiv [preprint, nem lektorált]. https://doi.org/10.64898/2026.06.05.730225
Kapcsolódó cikkek
